Lányi: A nacionalizmus a nemzet ellenkezője! – Ökopolitika és a közösségek

Lányi András (baloldalt) és Schiffer András (középen). Kép: Karátson Gábor kör/ Youtube

Jobb, ha egy országot olyan emberek laknak, akiket nem csak egy állampolgári jogviszony tart össze, hanem olyan közös meggyőződések, tapasztalatok, ízlések, de akár hagyományok is, amelyek egy kicsit több esélyt adnak az egyetértésre. A nemzetek a közhatalom gyakorlásának és a politikai önrendelkezésnek azok az értelmes egységei, amelyekben az emberek képesek még együttműködni. De kizárólag csak akkor képesek, ha ez a nemzet nem egy fikció, hanem a közösségek közössége.” – mondta el Lányi András filozófus az április 5-én tartott, Mi az, hogy ökopolitika című közéleti esten. A Karátson Gábor kör által szervezett eseménysorozat legutóbbi előadásán Schiffer András volt országgyűlési képviselővel, az LMP alapítójával elmélkedtek az ökológiai politika mibenlétéről.

Az eseményről a Magyar Hang írt egy beszámolót, a teljes vita pedig megtekinthető a youtube-on. Itt azonban egy gondolatot emelnénk ki az elhangzottak közül, az ökopolitika és a nemzet viszonyát. Schiffer András így vélekedett a kérdésről: „A jelenlegi kormánypárt politikája pontosan azért sikeres, mert számol azzal, hogy a XXI. században nem csak a magyar ember, hanem általában mindenki, aki ezen a bolygón él, rettenetesen egyedülinek, világba vetettnek érzi magát. És a legnagyobb olyan közösség, közeg, amihez képest az ember tipikusan képes magát a hagyományai, a neveltetése, a kultúrája és nyelve kapcsán meghatározni, az egy nemzet. Nem egy kontinens, nem egy európai állampolgárság, nem az internacionalizmus, hanem a nemzethez való tartozás”

Az előadás végén, egy hallgatói kérdésre Lányi hosszabb eszmefuttatásban védte meg a nemzet fogalmát és gondolatát, szembeállítva azt a nacionalizmussal: „Nem volna ésszerű, ha a világ kicsi Andorrákból és Liechtensteinekből állna, a törvényeket mindenképpen valami nagyobb politikai közösségek számára kell meghozni. De akkor mégis miért görcsölünk mi ezeken a helyi közösségeken? Azért, mert ezek a helyi, munkahelyi, szakmai, kulturális kisközösségek azok, amelyekben a résztvevők képesek illetékes módon, tájékozottan hozzászólni a döntésekhez, ezek azok a közösségek, amelyekben a résztvevők még ismerik azokat, akiket megbíznak a vezetéssel. És pontosan ezért ellenőrizni is tudják őket, el is tudják őket kergetni. A demokrácia méretfüggő és viszonylag kis méretekben működik. Platón valahol a tízezernél limitálta, én hajlandó vagyok feljebb menni, mert javultak közben a kommunikációs viszonyok.

A XIX. században minden nemzetépítő liberális – merthogy a nemzeteket liberálisok építették – tudta, hogy a nemzet >közösségek közössége<. Ha nem egy közösségekből épülő közösség, akkor mindössze egy államhatalomnak a kreatúrája, és így nincsen valódi identitása és összetartó ereje. Ennek a következtében jelenik meg a nacionalizmus, ami a nemzetnek éppen az ellenkezője.

És ezt nagyon fontos megjegyezni: a nacionalizmus a nemzet ellenkezője. Ahol nincs nemzeti identitás, ott ki kell találni egy közös ellenségképet, valamilyen közös felsőbbrendűséget vagy üldözöttséget. Lehet ez „Justice for Hungary” vagy „Mindent vissza” amitől úgy érezzük, hogy mi mégiscsak vagyunk valakik, amikor magyarok vagyunk. Mert mi nem „ők” vagyunk, nem a „mindenki más” vagyunk.” – mondta el a filozófus. Végül, a témát lezárva világosan állást foglalt a kérdésben:

„Meg kell szabadulnunk az ökológiai politikában a nemzettel való ellenérzéstől. És ezt helyezzük el a XX. század sok elfelejteni való hamis elképzelése között.”