Az étkezés politikája: hogyan főznek ránk a nagyvállalatok

Egyre több kutatás szerint a diéták – kalóriaszámolás, koplalás, étkezés kihagyása stb. – soha nem működnek hosszútávon. A „soha” ez esetben nem költői túlzás – a kutatások szerint a diétázók többsége pár hónapon vagy éven belül visszanyeri korábbi testsúlyát. Akik meg tudják őrizni a kívánt testsúlyt hátralévő életükben szigorú diétát kényszerülnek tartani. Olyan vélemények is vannak, miszerint a diéta annyira tönkreteszi a diétázók viszonyát az étellel, hogy az akár még további elhízással is járhat később. A diéta után az étel „bűnös élvezet”, ezáltal még inkább örömforrás, mint létszükséglet, sőt, a szervezet is megváltozik, mert a szigorú megtartóztatások után a jóllakottságot kevésbé képes érzékelni a test.

Talán emiatt az új kutatások miatt is egyre népszerűbb az Egyesült Államokban a „testpozitivitás” és a „test-sokszínűség” mozgalom. Természetesen fontos társadalmi érdek, hogy senkit ne a testsúlya alapján ítéljenek meg, az elhízás attól még egészségtelen. Ha viszont nem természetes az elhízott test, mi a megoldás, ha nem a diéta?

A diéta egyrészt individualista szempont, amely teljesen figyelmen kívül hagyja a neoliberális mezőgazdasági modell és az osztályrendszer összefüggéseit a tömeges elhízással és az egészségtelen étkezéssel. (Erről bővebben itt.) De nem csupán az a gond, hogy a rossz minőségű étel olcsóbb – az is gond, hogy az óriásvállalatok leszoktatták az emberiséget a főzésről.

Michael Pollan, amerikai újságíró és kutató számos könyvében foglalkozik az étellel és a mezőgazdasággal. Pollan egyik előadásában ezt mondta:

„Arra jöttem rá, hogy a legfontosabb tényezőt valaki egészségében nem feltétlenül a tápanyagok jelentik; hogy jó vagy rossz tápanyagot fogyaszt; hogy mitől tartja magát távol; vagy számolja –e a kalóriákat – ami mindennél jobban egészséges diétára utal, az az, hogy a tápanyagot emberi lény főzte -e, és nem egy nagyvállalat. A nagyvállalatok nagyon másképp főznek, mint az emberek.”

Az előadást Pollan Cooked: A Natural History of Transformation c. könyve kapcsán tartotta. A könyvet, amely a főzés szükségességéről szól, az inspirálta, hogy egy élelmiszer nagyvállalatoknak dolgozó szakember azt mondta Pollannek, bármit megehet (a diétázó), azzal a feltétellel, hogy ő főzi, és nem egy vállalat.

Pollan előadását azzal folytatja, hogy a nagyvállalatok azért főznek több zsírral és cukorral, mert ezek rendkívül olcsó tápanyagok. Az egyik legolcsóbb zsiradék pl. a pálmaolaj, amit szinte minden előre feldolgozott étel tartalmaz. A pálmaolaj-termelés egyébként az esőerdőirtások fő hajtóereje is. (Van valami ironikus abban, hogy a klímaváltozásért igyekeznek az emberi természetet hibáztatni, miközben az teszi tönkre a bolygónkat, ami a testünket és az egészségünket is; miközben olyan ételekért irtják ki az esőerdőket, amelyek nagyon távol állnak a természetes emberi diétától.)

Azt is megemlíti Pollan, hogy a hatvanas-hetvenes évek végével kezdtek az emberek egyre kevesebbet főzni otthon. Arról nem beszél, miért, pedig ez sem a véletlen műve. A nyolcvanas évek Amerikája a gazdasági liberalizáció, a neoliberalizmus kezdetének évtizede volt, amelynek során az élelmiszerbiztonsági szabályzatokat leépítették. Ebben az időszakban a vagyoni egyenlőtlenség is megnövekedett, anyagi stabilitás nélkül pedig a dolgozók szabadideje – így a főzéshez szükséges idő – is csökkent.

Mindennek a tetejében pont ugyanekkor kezdtek a nők tömegesen dolgozni. Azonban leegyszerűsítő az otthoni főzés hanyatlását a feminizmusra fogni – sőt, a nemi szerepek azért sem tudtak jelentősen változni a második hullámos feminizmus dacára sem, mert ahelyett, hogy a férfiak is főzni kezdtek volna, a „főzést” a nagyvállalatok kezdték végezni.

Természetesen nem minden determinált, létezik emberi gyarlóság, értsd: természetesen sokan vannak, akik ígyis-úgyis a zacskó chipset vagy a gyorséttermet választanák, mintsem, hogy magukra főzzenek. Azonban amikor legközelebb belépünk egy boltba, vizsgáljuk meg, miből is választhatunk! Az olcsó és azonnal fogyasztható termékek mind egészségtelenek, az egészséges tápanyagok drágábbak és feldolgozásuk is ránk hárul.

A jó hír, hogy van egy diéta, ami működik hosszútávon és egyáltalán nem nehéz betartani: a saját főztünket kell ennünk. Ehhez azonban több szabadidőre van szüksége a munkavállalóknak!