Nem állhatunk ki hitelesen a melegek mellett sem, ha nem támogatjuk a székelyek önrendelkezését!

Székely Szabadság napi felvonulók (Kép forrása: alfahir.hu)

Két évvel ezelőtt Romániában a Koalíció a családért elnevezésű ortodox keresztény szervezet hárommillió aláírást gyűjtött egy, a család fogalmáról szóló polgári kezdeményezéshez. A többi keresztény egyház támogatását is élvező javaslat törvényi szinten le szerette volna szögezni, hogy a család kizárólag egy nő és egy férfi házasságaként értelmezendő. Bár ez a kifejezés sokak szerint az egyszülős családokat és más együttélési formákat is diszkriminál, célja végső soron az volt, hogy elejébe menjen egy, a melegházasságot bevezető jövendőbeli Ptk. módosításnak.

A romániai politikai elit felkarolta a népszerű ügyet és egy kivételével minden párt beállt mögé. A román képviselőház végül 232 szavazattal 22 ellenében, 13 tartózkodás mellett módosította az alkotmány megfelelő passzusát. És bár ennek a törvénynek közvetlenül semmilyen hatása nincsen a jogrendszerre, hiszen az amúgy sem létező melegházasságot kívánta alkotmányi szinten betiltani, a melegek joggal érezhették azt, hogy a társadalom nagy része ellenük fordult. S ha valami, akkor a kirekesztettségnek ez az érzete hónapokra beszennyezte a romániai közhangulatot, megkeserítve tíz- meg százezrek életét.

A romániai magyar kisebbséget képviselni hivatott RMDSZ parlamenti frakciója nem szavazott egységesen. Az arányok mégis árulkodnak arról, hogy a Szövetség vezetésében milyen elképzelés dominált a kérdésben: a magyar parlamenti képviselők közül 16-an szavazták meg az alkotmánymódosítást, ketten szavaztak ellene és ketten tartózkodtak. S függetlenül attól, hogy mit gondolunk a melegházasság intézményéről (mellyel kapcsolatban én is szkeptikus vagyok), fel lehet tenni a kérdést: helyes-e, ha egy kisebbséget képviselő szervezet olyan törvényt támogat, mely kifejezetten egy másik kisebbség ellen irányul?

Az akkori parlamenti szavazást megelőzte egy társadalmi vita, melyben a (főleg kolozsvári) magyar értelmiség igyekezett meggyőzni a Szövetség vezetőit, hogy a más kisebbségek ellen való politizálás nem vezet sehová. A szavazás számaiból látjuk, hogy ez a tiltakozás nem ért el nagy hatást, az RMDSZ képviselőinek nagy része úgy mérte fel, hogy a jelentős részben vidéki és konzervatív szavazóik igényének megfelelni fontosabb, mint a kirekesztett kisebbségek közötti szolidaritás.

S ezen a ponton fel kell tennünk a kérdést: vajon a magyar ellenzék s azon belül a baloldal tud-e jobb lenni, mint a Szövetség politikusai? Vajon azok, akik Budapesten minden évben felvonulnak a Pride-on, ugyanúgy kiállnak-e a székelyek önrendelkezése mellett? Vajon fontos-e nekik a határon kívül rekedt magyarok nemzetiségi jogai mellett való kiállás?

Saját tapasztalataim alapján sajnos nem vagyok benne biztos, hogy a válasz ezekre a kérdésekre az igen. A Székely Szabadság Napján évről évre sor kerül kisebb-nagyobb politikai megmozdulásokra. Ezeken én több évben is részt vettem, s sajnos minden egyes alkalommal úgy éreztem, hogy a más kisebbségek jogaira olyan érzékeny baloldali és liberális értelmiségiek ez esetben nem törik magukat. Egészen konkrétan az volt az érzésem, hogy egy kézen meg tudom számolni a baloldali résztvevőket ezeken a megmozdulásokon.

Schiffer András beszédet mond a 2018-as Székely Szabadság Napján (a szerző saját fényképe)

Ha komolyan vesszük azt, hogy a jövő az önrendelkezéssel rendelkező közösségeké, akkor ennek az ügynek éppen úgy ott kell lenni az agendán, mint a többi kisebbségi kérdésnek. Éppen úgy ki kell állni a székelyek mellett, mint a romák mellett, mikor kirekesztik őket, s a melegek mellett, amikor uszítanak ellenük. Úgy gondolom, hogy képmutatás az, amit az RMDSZ csinált, s éppen ugyanúgy képmutató az, amit a magyarországi ellenzék művel ezzel az üggyel kapcsolatban. S ha tényleg úgy gondoljuk, hogy mindenkinek joga van a méltóságteljes életre, akkor ez a kérdés nem lehet se a többi előtt, se azok mögött.

Autonómiát Székelyföldnek!