Akkor most tényleg minden szexuális zaklatót kiírunk a kultúrából?

Michael Jackson (Kép: Femina.hu)

A napokban bejárta a sajtót a hír, hogy a világ legkülönbözőbb részein döntenek úgy rádiók, hogy nem játszanak több Michael Jackson-számot. Ennek az oka az énekesről idén megjelenő, Leaving Neverland című dokumentumfilm, mely részletesen tárja fel Jackson gyermekmolesztálási ügyeit.

Az eset kísértetiesen hasonlít ahhoz, amikor a Kártyavár című sorozatból tavaly előtt szexuális zaklatási vádak miatt kiírták annak főszereplőjét, a Kevin Spacey által alakított Francis Underwoodot. Persze a sorozat nélküle színtelen lett és unalmas, de a (kulturális) háborúkban mindig vannak veszteségek.

A példákat hosszan lehetne sorolni, de a minta mindenhol ugyanaz: lehetőleg minél gyorsabban és teljességgel kiiktatni a kultúrából mindenkit, akivel kapcsolatban egyáltalán felmerül a szexuális zaklatás vádja. És tegyünk különbséget. Itt nem Harvey Weinsteinről meg Marton Lászlóról van szó, nem arról, hogy a zaklatókat felelősségre kell vonni és meg kell büntetni. Itt felelősségre vonásról szó sincsen, rögtön sokkal tovább megyünk: megpróbáljuk elérhetetlenné tenni a megvádoltak műveit, s teljesítményüktől függetlenül kitörölni őket a művészeti panteonból.

Félreértés ne essék, nem akarom kisebbíteni Spacey és Jackson ügyeit. Úgy gondolom, hogy a nyilvánosságnak joga van tudni, hogy ki mikor mit követett el, s ezt természetesen felelősségre vonásnak kell követni. Ez egy halott ember esetében csak félig valósulhat meg, s pontosan ezért fontos a Leaving Neverland, hogy mindannyian megismerhessük a művész életét, annak árnyoldalaival is. Spacey ügyében pedig a bíróság feladata eldönteni, vajon igazak-e az ellene felhozott vádak, s a büntetést is a bírónak kell kiszabnia, nem a Netflix cégvezetésének. Ők véleményem szerint akkor cselekedtek volna helyesen, ha megvárják perek végét, s csak egy elmarasztaló ítélet után bontanak szerződést Spaceyvel, azonban akkor sem úgy, hogy kiírják a saját sorozatából.

Hiba és túlzás a PC-ideológiát olyan ideológiákhoz hasonlítani, amik nevében emberek millióit öltek meg. Mégis, a történelemben nem először fordul elő, hogy új morális elvek alapján megpróbálunk kitörölni személyeket a kultúránkból, s hogy egyes életművek vakolat alá kerülnek a művész megítélése miatt. Én azonban azt hiszem, hogy ez ma éppen ugyanúgy hiba, mint ahogy hiba volt mindig is a történelem során, s hogy aki vétkezett, azt felelősségre kell vonni, nem szabad azonban mindent elégetni, ami kikerült a kezei közül.