Gilets Jaunes, a vidék és az egyedülálló anyák forradalma

Gilets Jaunes, des Femmes au Combat - Sárga mellényesek, a nők harcban

Ha a sárga mellényesek mozgalmából csak az erőszakos cselekedetekre és az üzemanyagadó ellenességre koncentrálunk, könnyen elfoghat minket az az előítélet, hogy ez is csak egy szokásos francia balhé.

Mára a mozgalom annyira elterjedt, hogy valóban nehéz körülhatárolni kik támogatják és miért. Azonban minden jel arra mutat, hogy a kezdeti Gilets Jaunes a vidék és az egyedülálló anyák forradalma volt.

Egy francia szociológus, Benoît Coquard, a francia vidék kutatója, a mozgalom legelején körülbelül nyolcvan sárga mellényes mozgalmárral készített interjút. Ez a nyolcvan interjú még nem szolgál elég adattal tudományos tézisek alkotásához, viszont Coquard befejezetlen munkájából is tisztán látszik, hogy a Gilets Jaunes nem csak egy szokásos francia balhé.

Ennek legszembetűnőbb bizonyítéka, hogy a kezdeti útblokádok során nem a fővárosi, hanem a vidéki munkásosztály szervezte meg magát, ami éppen olyan ritka jelenség a balhés Franciaországban, mint amilyen Magyarországon. Coquard elmondása szerint maguk a mozgalmárok is meglepődtek a tiltakozások volumenén, hiszen ők ott élnek, “ahol semmi sem történik”. Csakúgy mint a magyar, úgy a francia vidéken is csökken a lakosság, leépülnek a helyi szolgáltatások és a helyi gazdaság. Egy ilyen lecsúszó vidéken létszükséglet az autós közlekedés.

Természetesen a francia vidéken is létezik rasszizmus, ezért valóban sok Le Pen szavazó lehet a sárga mellényesek között (Coquard külön kiemeli, hogy a helyiek sokat panaszkodnak a kelet-európai kamionsofőrökre). Viszont sokan köztük valószínűleg bizonytalan szavazók, mivel csakúgy mint a magyar tüntetéseken, úgy Franciaországban sem bíznak meg a pártokban.

Azonban nem lehet azzal vádolni a Gilets Jaunes-t, hogy ne lenne sokszínű. Sokszínű korban, mert nyugdíjasok és fiatalok is csatlakoztak hozzá. És sokszínű a nemek arányában. Coquard szerint a sárga mellényesek fele nő, ami egyáltalán nem jellemző a szakszervezeti és egyéb munkás mozgalmakra, azon belül is különösen a vidéki mozgalmakra. Sőt, a tüntetések szervezői, kezdeményezői is gyakran nők. Többségük gyerekét egyedül nevelő anya. A fiatalabb nő tüntetők is jellemzően egyedülállóak, mintsem családosok.