Hősök és színészek

(Forrás: Harangozó Tamás Facebook oldala)
Földre fekvő képviselők a köztelevízió székházában

Nem az MTVA-székházban tiltakozó politikusokat kéne ünnepelni, hanem a könnygázt nyelő melósokat és diákokat

Az elmúlt napok tüntetéssorozatának és a TV-székházban történteknek az értelmezése valószínűleg hetekig fog tartani, ezek az események minden bizonnyal hosszú ideig meg fogják határozni a magyarországi közbeszédet.

Nem kívánom az eseményekből senkinek az érdemeit eltagadni: ebben a történetben a tüntető középiskolás srácoktól a parlamenti képviselők sorozatáig mindenki benne volt. Az események a parlamentben, politikusokkal kezdődtek, majd aztán az MTVA-székházban velük is értek el a csúcspontra. Ne felejtsük viszont el, hogy köztük a négy tüntetést főként civilek szervezték.

Itt azonban nem ezt szeretném tárgyalni, hanem az egyes parlamenti képviselők bohóckodását és cirkuszi mutatványait a TV-székházba való behatolás után. Ez ugyanis nem csak a többi képviselő kőkemény próbálkozásait hitelteleníti, de a hidegben tüntető sok ezer munkás és diák napokon keresztüli kitartását is.

Az, ahogy a TV-székházból Szél Bernadettet és Hadházy Ákost kidobták, minden szintet alulmúlt. Ilyet utoljára Ukrajnában, Ungvár egyik külvárosi szórakozóhelyén láttam, ahol a csecsen biztonsági őrök hajították ki az ajtón hasonló stílusban a nekik nem tetsző elemeket. És bármennyire lehet szeretni vagy nem szeretni egy politikust, Szél Bernadettre és Hadházy Ákosra négyszázezer ember szavazott, ők ennyi ember megválasztott képviselői, az ő jogaiknak korlátozása négyszázezer ember jogainak és véleményének korlátozása.

De az, ahogy más képviselők izzadságszagúan próbálják kivenni a részüket a balhéból és áldozatként beállítani magukat, sokat rombol a történet hitelességéből. Ahogy Bangóné Kurvaerősképlenne Ildikó a live kamerába magyarázza a tökéletes beállított képét (melyhez magyarázatot már nem sikerült kitalálni), nevetséges. Az pedig, ahogy Kunhalmi dob egy hátast az előtte becsukódó ajtó láttára, a színészkedés legalja. Ilyen áldozatokra és ilyen hősökre az ellenzéknek nincsen szüksége.

Nem akarom azt mondani, hogy hiba volt a képviselőknek a TV-székházba bemenni. Nem akarom Stummer, Szél és Hadházy benti tevékenységét lekicsinyíteni. Viszont pontosan azért, mert ezek az ellenzéki próbálkozások fontosak, pontosan azért, mert jó célokért küzdenek, zavar, hogy a képviselők egy része nézettségi és áldozati versenyként éli meg az eseményeket. Pontosan ezért zavar, hogy a dilettáns viselkedésükkel hiteltelenítik az elmúlt egy hetet.

Így, bár minden tiszteletem a közmédiába bejutó képviselőknek, az én hőseim azok a diákok, szakszervezetisek és munkások maradnak, akik a rabszolgatörvény elleni tüntetéseken az első sorokban álltak, akik nem biztonsági főnökökkel, hanem rohamrendőrökkel néztek szemben, és akik nem hanyatt vetették magukat egy ajtó láttán, hanem mínusz három fokban nyelték a könnygázt.