A tettetés vége

Graphic design by Josh D. Jackson
Új korszak kezdődik | Grafika: Josh D. Jackson

2018. november 28-án bejelentették, hogy az eddig sem túl sok kézben központosuló kormánypárti médiabirodalmat a Közép-európai Sajtó- és Média Alapítványba helyezik át, melyet Liszkay Gábor fog vezetni. Az (Átlátszó becslései alapján) összesen 518 médiacímből álló kormánypárti médiaportfólióból 476 médiacím kerül az új alapítvány tulajdonába. Szeretném, ha a kedves olvasó megállna, és tudatosítaná magában:

Ez nem normális.

Gyakorlatilag az összes kormánypárti médiavállalkozó egyszer csak fogta magát és egymástól teljesen függetlenül azt az üzleti döntést hozták, hogy a továbbiakban nem kívánnak a médiapiacon tevékenykedni. Így Habony Árpád, Ómolnár Miklós, Schmidt Mária, Matolcsy Ádám, Andy Vajna, Heinrich Pecina és Mészáros Lőrinc egy hátborzongató, üzleti érdekeiknek ellentmondó varázsütésre médiavállalataikat (itt-ott egy-egy áttétellel) egy alapítványnak ajándékozták. Pont mintha strómanok lennének.

Kérdezhetnénk: mi az új ebben? Eddig is a Fidesz kézivezérlésű emberei fújták a passzátszelet a magyar médiában, és eddig is nyilvánvalóan központi irányítás alatt voltak a kormánypárti lapok, TV-k, rádiók. A magyar társadalom elsöprő többsége (73%-a) tisztában van a Fidesz médiatúlsúlyával. (Ezzel szemben 17% gondolja kiegyensúlyozottnak a médiaviszonyokat, ami szerintem egyrészt elkeserítően kevés, másrészt WTF people, ti melyik valóságot nézitek?)

A mostani változás új lépcsőfok a hibrid rendszer kiépítésben, újabb megtiprása demokratikus értékeinknek és intézményrendszerünknek. De nem azért, mert mostantól máshogy, mást olvashatunk az érintett lapok hasábjain, vagy mást láthatunk, hallhatunk a rádióból, tévéképernyőről. A félelem- és gyűlöletkeltő migránspropaganda, a nyíltan szított rasszizmus, a hajléktalanok elleni uszítás, a Soros György által vezetett összeesküvéssel való riogatás (melynek része a CEU, a civil szervezetek, az ENSZ, az Európai Unió, több száz Európai Parlementi képviselő, és a teljes magyar ellenzék), és egyáltalában a jól ismert, magyaros kormánypropaganda nem megy sehova. A változás a magyar társadalom fejében fog megszületni.

Mit üzen ugyanis Orbán Viktor ezzel a tranzakcióval a magyar társadalomnak?

Azt, hogy már a látszatát sem akarja kelteni annak, hogy a magyar médiapiac nincsen totális kormányzati kézivezérlés alatt. Orbán Viktor ezzel nyilvánosan felvállalja a külvilág és a magyar társadalom előtt, hogy a kormánypárti médiabirodalomnak eddig is egy valódi tulajdonosa volt, és ezután is egy lesz.

De emlékszünk még? Egy piacgazdasági elven működő demokráciában nem normális, hogy a kormányzat és a kormányzó párt irányítja a médiapiac jelentős részét. Az pedig végképp nem oké, hogy bizonyos vállalkozók komplett médiapiaci szegmenseket vesznek meg, illetve állami hirdetésekből kitömött, több száz médiacímből álló birodalmakat építenek föl. De nézzük, mit mond erre a Médiahatóság és a Versenyhivatal:

Semmit nem kell mondania, mert a magyar médiatörténet példátlan méretű összefonódását „nemzetstratégiai jelentőségűnek” nyilvánította a kormány, így nem kell versenyjogi vizsgálatot folytatni.

Egy demokratikus intézményrendszer ilyenkor működésbe kell, hogy lépjen és garantálnia kell, hogy ilyen nyilvánvaló és torzító koncentráció nem történik a piacon. Hogy lehet ilyen impotens akkor a magyar versenytörvény? – kérdezhetnénk. Úgy, hogy a Fidesz 2013-ban megváltoztatta. A módosítás alapján a kormány gyakorlatilag annak ad kivételt a versenyjogi vizsgálat alól, akinek akar.

2013 októberében nem voltak tömegtüntetések, nem volt felháborodás. Nem is lehetett volna. Átment egy apró módosítás, és nem volt, aki szóljon, de ha szólt volna, se számít. Törvényről törvényre, módosításról módosításra, csendben hal el a jogállam.

Orbán Viktor úgy érzi, hogy a magyar társadalom igazságérzete annyira kifordult már, hogy ezt megteheti. De a fejünkbe ne engedjük be. Ne legyintsünk. Véssük az eszünkbe: ez nem normális. Akkor sem, ha megtörténik, akkor sem, ha megszoktuk. A Fidesz eddig folyamatosan a demokratikus jogállam látszatát próbálta kelteni a magyar társadalomban. 2018-ra azonban elegük lett ebből a színjátékból.

A frontvonal eddig Orbán Viktor autokratikus törekvései és a köznyilvánosság között húzódott.

Mostantól a fejünkben húzódik.