Ki mint alkotmányoz, úgy arat, és a Fidesz a saját magára szabott jogrendszer kiskapuit használja az alkotmánybírósági normakontroll elkerüléséhez.

A jogállamiság leépítése egy olyan nehezen tetten érhető jelenség, amelynek homályos vizeiben a nagyobbik kormánypárt ügyesen evickél. Ha megfigyeljük a kormány vagy a Fidesz bármelyik beszélő fejének érveléseit, azok gyakran tűnhetnek logikusan és megalapozottnak, hiszen fennálló, vagy meghozandó jogszabályokra hivatkoznak. Csakhogy biztosított-e abban az államban a jogbiztonság, ahol az immár harmadik ciklusban kétharmados többséget birtokló kormánypártok magukra szabják a jogrendszert? Most éppen az alkotmányosság tesztjét kerülik ki egy ügyes manőverrel.

A tegnapi napon a Jobbik, a KDNP és a Fidesz képviselőinek (valamint egy független Dúró Dóra és egy német nemzetiségi, egyébként Fidesz tag Ritter Imre) szavazatival az Országgyűlés elfogadta Magyarország alaptörvényének hetedik módosítását, amely az Alaptörvénybe emelte a hajléktalanság kriminalizálását, vagyis, hogy “(3) Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás.” Az Alkotmánybíróság korábban többször, több esetben kimondta, hogy a hajléktalanság kriminalizálása, az otthontalanok a városközpontból való kitiltása Alaptörvénybe ütközik.

Akkor hogyan kerülhetett most mégis bele az alkotmányba egy többször alkotmányellenesnek minősített passzus? Hát úgy, hogy a 2011-es, csak a Fidesz által megszavazott új Alaptörvény kimondja, hogy az “Alkotmánybíróság az Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül.” Magyarul tartalmi szempontból az AB nem vizsgálhatja az alkotmánymódosításokat, így gyakorlatilag bármit, amit korábban alkotmányellenesnek mondott ki az Alkotmánybíróság, bele lehet írni az Alaptörvénybe kétharmaddal, és az AB-nek nincs joga ezt felülbírálni. Így tehát az alkotmányellenes hajléktalan kriminalizáció hirtelen alkotmányossá vált, az a fölött őrködő bírói testület megkerülésével. Ez nem új gyakorlat azonban a Fidesz eszköztárában, a 2013-as negyedik Alaptörvény módosítás hasonló módon emelt alkotmányellenes intézkedéseket az alkotmányba, kiüresítve annak fő szerepkörét.

Azonban a jelenlegi törvénykezésben nem ez az egyetlen példa arra, hogy a Fidesz olyan salátatörvényekbe rejt, valószínűleg egyébként alkotmányellenes rendelkezéseket, amelyeket a saját maga által hozott törvények alapján az AB nem tud felülvizsgálni. Ilyen például a nemrég belengetett 25%-os bevándorlási adó javaslata, amelyet egy hosszú, 183 oldalas adótörvényben rejtettek el, és amely az Alaptörvény 37. cikke szerint ismét csak nem vizsgálható az Alkotmánybíróság által. A 37. cikk (4)-es bekezdése ugyanis kimondja: “(4) Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság a 24. cikk (2) bekezdés b)-e) pontjában foglalt hatáskörében a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg.” A jelenlegi államadósság a GDP 73.6%-a, magyarán bőven meghaladja “a teljes hazai össztermék felét”, vagyis a GDP 50%-át. Tehát egy adó arányosságát vagy adott szervezetek ellehetetlenítésének lehetőségét az Alkotmánybíróság jelenleg nem vizsgálhatja, illetve csak a fenti alapjogokkal összefüggésben.

A Fidesz kreált magának tehát egy jogi környezetet, ahol kétharmados parlamenti többséggel bármilyen alkotmányellenes jogszabályból alkotmányost tud varázsolni, és ebben még az Alkotmánybíróság sem tudja megakadályozni. De ha ez nem működne, még mindig ott van annak a lehetősége, hogy a költségvetési törvénybe rejt potenciálisan alkotmányellenes intézkedéseket, hiszen azt az AB jelenleg, és előre láthatólag még jó darabig, nem jogosult vizsgálni. Így néz ki tehát a jogállam, amit a kormánypárt a saját szája íze szerint szabott, és így szabad elfogadnunk azokat a kormányzati érveléseket, amelyek ezen törvényekre hivatkoznak.